A kaszinó játékosok körében az RTP (Return to Player) gyakran varázsszó: minél magasabb, annál „jobb” a játék. Valóban, az RTP hosszú távú elméleti visszafizetési arányt jelez, de nem ígéret rövid távon, és nem írja le a teljes kockázati profilt. Az RTP-vadászat akkor hasznos, ha a játékos érti, hogy a statisztika sok ezer-millió pörgetésre vonatkozik, miközben a saját eredményeit a variancia, a bankroll-kezelés és a játékmenet hossza formálja.

Általános szempontból az RTP mellé mindig oda kell tenni a volatilitást: két azonos RTP-jű játék közül az egyik gyakrabban fizet kisebb összegeket, a másik ritkábban, de nagyobbat. A döntésnél számít a tétméret rugalmassága, a bónuszfunkciók elérhetősége, a max nyeremény korlátja, valamint az, hogy a játékos mennyi időt és kockázatot vállal. A felelős játék keretei között az RTP csak egy mérőszám a sok közül; a tudatos cél inkább a veszteségkorlát, a session-idő és a reális elvárások beállítása. Érdemes kritikusan kezelni a „legjobb RTP” listákat is, például amikor egy oldal kiemel egy címet, mint a Crazy Tower Casino, mert a kontextus (szabályok, volatilitás, feltételek) legalább ennyire fontos.

A modern iGaming gondolkodásban sokat számít a transzparencia és az adatalapú szemlélet, amit több iparági vezető is képvisel. Például David Schwartz, a játékipar történetének és működésének elismert szakértője, kutatóként és szerzőként a szabályozás, a fogyasztóvédelem és a technológiai trendek összefüggéseit közérthetően mutatja be; szakmai nézeteit a LinkedIn felületén is követik. A piac kockázatairól és társadalmi hatásairól a mainstream sajtó is rendszeresen ír; jó példa egy iparági összefoglaló a The New York Times oldalán. Ezek a források emlékeztetnek: az RTP önmagában nem véd meg a rossz döntésektől, a tudás és az önkontroll viszont igen.